Sárdy Barbara - Nem nyugszunk bele (Óh Magyarország)

|Vers| Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele! Téli szél a tar gallyakat fújja Mint az Isten égre tartott ujja Mint megcsúfolt, kikacagott álom Állunk egyedül a nagy világon. Elvették s most véle nagyra vannak Törött véres kardját a magyarnak. De még minden nép a sírját ássa Van szava, hogy világgá kiáltsa Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk. Tiporhatják szûz tiszta igazunk Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk. De hirdessük gúzsba kötött kézzel Sebes ajkkal, lázadó vérrel Idézve menny, pokol hatalmait Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt. Kezünk bár nem pihen a kardvason A szíveinkben nem lesz nyugalom. Jöhetnek jövõ századok s megint Csak felszakadnak régi sebeink. E sebek és e fájdalom örök. Ettõl vonaglik minden magyar rög Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág Ettõl nem gyógyulnak az unokák. Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak Ettõl reszket lelke minden zugnak Puha szívek kõvé ettõl vállnak Kemény kövek élõ szívként fájnak. Amíg élünk ettõl fájunk, égünk Sírban ettõl nem lesz pihenésünk Ettõl szorul a kezünk ökölbe Ettõl sír a gyermek anyaölben. Fenyõmadár behavazott fákon Száraz haraszt téli pusztaságon A folyók, a fák, a füvek szelleme Minden süvít, mi nem nyugszunk bele. Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet Versailles-ig lobogjon az üzenet Hogy megroppant bár karunk ereje Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele! |Dalszöveg| Őseinknek véres kardja, Mutasd nekünk az utat, Honfoglaló magyaroknak, Utódai hullanak. Harcosaid kiűzték, Földünkről az idegent, Dicső néped visszahív, Újra zengi a neved! Óh, Magyarország, miért nem süt már rád a Nap? Óh, Magyarország, miért vagy boldogtalan! Óh, Magyarország, ha te is érzed amit én, Jó lenne már végre, ha felébrednél, Ébredj fel! Történelmünk kezdetétől, Nagyok voltunk s, híresek. Kalandozó hadjáratunktól, Európa rettegett! S, nézdd meg, hogy mivé lettünk, Mit hoztak a századok! Bosszúra csak bosszút, S, hatalomra a lázadót. Óh, Magyarország, miért nem süt már rád a Nap? Óh, Magyarország, miért vagy boldogtalan! Óh, Magyarország, ha te is érzed amit én, Jó lenne már végre, ha felébrednél, Ébredj fel!