Diva - Holdvilágos éjszakan

Énekelnek: Prókai Annamária Simonyi Krisztina Szerzők: Eisemann Mihály Magyar Zsolt Ragogy a Föld, az élet általad csillogó, szeretem a szemed, mert lázas és izgató. Hangod a tenger árján szédítő vallomás, tested holdfényben játszó lidérces látomás. Kérlek ne hagyd éjjel a vágyat az ágyamon, ébressz fel mielőbb, ha átjár az izgalom. Csodás a reggel hogyha mellette ébredek, elvesztettem az eszem, megszerezted a szívem, így hát most énekelek én. Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán. Ez az álom oly mesés, ámde jön a ébredés. A királyfi oly kevés, és hogy jön, tévedés. Úgy érzem, most a szívem szikrázó parázs, egy álom hevíti az éjféli varázst. Tűz gerjed lelkemben egy dallamot dúdolok, őrjítő testemen uralkodni nem fogok. Nappal már alig bírom várni az éjszakát, és közben átteszed az életed ritmusát. Bármit is kérnél tőlem, érted most megteszem, elvesztettem az eszem, megszerezted a szívem, hát újból énekelek én. Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán. Ez az álom oly mesés, ámde jön a ébredés. A királyfi oly kevés, és hogy jön, tévedés. Holdvilág, látomás, parázs, még borzongás, láz, ritmus. Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány? Hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán. Ez az álom oly mesés, ámde jön a ébredés. A királyfi oly kevés, és hogy jön, tévedés.