Ez az én hazám – Attila versét előadja Vadkerti Imre

Vers: Attila Ének: Vadkerti Imre Kormorán Együttes zene: Szűts István Kormorán Együttes hangszerelte: Farnbauer Péter Elán zenekar A videó elkészítette: Gadár Lászlóné yollee59 2015-ben megjelent Attila verses kötete. A Nekem ígér a holnap kötetből idézek: A Költő mottója: ” Az élet szép tud lenni, ha széppé tudjuk tenni, bátorság kell hozzá, hát bátornak kell lenni.” Olvasótól…” Mikor Attila verseit olvasom, olyan, mintha a természet megannyi színe és szépsége költözne a szívembe. Foszladozó anyanyelvünk bábeli zűrzavarában ez egy olyan sziget, ahol harmóniába rendezik az életet, ahol a hétköznapokban életre kelnek a történelem lapjai, de mégsem fájdalmat hoznak, hanem a reményt és az életet.” A Költőtől: „ Minden nehéz időszak után, melyben volt megtiprás, térdre kényszerítés, fel tudtam állni. Ha ezt meg tudtam tenni, akkor nekem soha az életben nem szabad elégedetlennek lennem, soha nem szabad siránkoznom. Boldog embernek érzem magam.” A Vers: Felvidék egét őrtüzek vigyázzák, Az itteni magyart sokan gyalázzák. Megpróbálnak térdre kényszeríteni, De a Magyarok Istene nem engedi. Magyarul szóltam, így kértem anyám, Így dicsért apám jótetteim nyomán. Miért nem szólhat nyelvén e nemzet? Mi az a rossz, mit a múltban tett? Nem uszítás, nem a bosszúért kiáltás, Ne akarják, hogy szülőföldemen legyek más. Mennyi szeretetet hordoz e nyelv s e nemzet, Ezen a nyelven szólítom segítő Istenemet. Miért is hagynám a zsarnokot nevetni. Nagyanyám itt próbált meg magyarnak nevelni. Anyám is így szólított a bölcsőt ringatva, A Kárpátok aranykorát csendben siratva. Miért is hagynám a zsarnokot nevetni. Nagyanyám itt próbált meg magyarnak nevelni. Anyám is így szólított a bölcsőm ringatva, A Kárpátok aranykorát csendben siratva. ’920 után azt mondták, a Duna elválaszt minket, Hogy odaát nem látszanak már az őrtüzek. Élünk, alkotunk, hiszünk egy nemzetben, Hiszünk egy Hazában, hiszünk egy Istenben. Felvidék egét most is őrtüzek vigyázzák, Őrzik gyermekünk édes álmát. Hiába őrjöng zsarnok, hiába próbálkozik, E nemzet ma már nem kér, nem alkudozik. Miért is hagynám a zsarnokot nevetni. Nagyanyám itt próbált meg magyarnak nevelni. Anyám is így szólított a bölcsőt ringatva, A Kárpátok aranykorát csendben siratva. Miért is hagynám a zsarnokot nevetni. Nagyanyám itt próbált meg magyarnak nevelni. Anyám is így szólított a bölcsőm ringatva, A Kárpátok aranykorát csendben siratva. Baráti kezet nyújtok, de a múltat nem feledem, őrző tekintetem a Kárpátok egére vetem. Szívem ezért a földért, Szülőföldemért dobog. Hazám egén értünk őseink lángja lobog.