Istenek most szabadságon
Kékre festett koporsó
e föld nevű bolygó.
Benne él a sok ember,
de mind kényszerszorongó…
Ez sokkoló.
A szorongás, mint élelem,
minden nap velük tart.
Életük, akár szennyezett,
bűzös óceánpart.
Nézd, én elrepülök, akár egy sirály.
Messzire innen, hol nincs viszály.
Nem vihetlek most magammal.
nem tudsz meggyőzni szavakkal.
Istenek most szabadságon,
Hamis a korona a királyon.
Menekül az, ki éppen mást gondol,
Utánuk sáskasereg rombol.
Okosdobozba zárt szabadság,
Kiégeti a retinád,
Onnan érkezik a valódi rabság,
Én azt mondom, hazugság!
Születéskor eldőlt a sorsod,
néma rabszolgaság.
A szerződést már aláírtad,
az anyatej