Nagyméretű vasbuca előállítása szabadon álló avar kohóban

A kora középkori kohótelepek régészeti feltárásai alapján látható, hogy az avar kori jellemzően részben vagy teljesen szabadon álló kohók nagyobbak voltak, mint a későbbi honfoglalás- és Árpád-kori, műhelygödör oldalfalába beépített magyar kohók. Az avar kohók a kohótelepeken egymagukban vagy párosával, a későbbi, kisebb magyar kohók pedig egy-egy műhelygödörben többedmagukkal, néha tízesével is előfordultak. A késő avar korból ismert három kb. 10kg-os faszerszámokkal teljesen betömörített kb. 6g/cm3 sűrűségű ékelt vasbuca (egy a Petesmalmi Vidrapark egyik halastavából – a sűrűséget csak ezen állt módomban mérni – kettő pedig Zalavárról egy Karoling udvarházból). Kérdésként vetődik fel, hogy lehetséges volt-e az avar kohókban ekkora vasbucákat előállítani, illetve egyáltalán az, hogy mekkora bucákat lehetett az avar kohókban csinálni? A kohósítás után a kohóból kihúzott vasbucát farönkön, fakalapácsokkal melegen összetömörítik. Az első tömörítés után a sűrűségük kb. 4g/cm3. Ezt további újraizzítások követhetik, amelyek során a maradék salak kiolvad a vasbucából és az tovább tömöríthető. Eközben a vasbuca méretétől (fajlagos felületétől függően) a tömege kb. az egyharmadával csökken, azaz egy 15kg-os egyszer tömörített buca kb. 10kg-os lesz, mire faszerszámokkal teljesen betömörítik (az ilyen bucának nincsenek sík felületei, mert vasszerszámokkal nem értek hozzá, de már annyira tiszták, hogy megkocogtatva őket csilingelnek). Az ékelt vasbucák kapcsán kérdés tehát, hogy lehetséges volt-e kb. 15kg-os bucákat előállítani az avar kohókban?