Azt hiszem, Szent-Györgyi Albert szavai most időszerűbbek, mint valaha:
„Ha körül nézek itthon, ha számot adok magamnak rövid tanári működésem tapasztalatairól, a legnagyobb szomorúság és a legnagyobb keserűség tölt el. Hazánk ma a legválságosabb óráit éli, melyekben szüksége van fiainak minden szikrányi képességére, ha nem akarja, hogy neve az élők sorából kitöröltessék. Ez a súlyos megpróbáltatás iskolarendszerünk elé is egészen új célokat, új követelményeket állit. Az iskola, mint az ifjúság, a jövőépítője és formálója, döntően szól bele, nemzeti létéért való küzdelmünk kimenetelébe. A mai iskolarendszerünk nem felel meg az időnk új és súlyos követelményeinek.”