Megvan a győztes Márki-Zay Péter személyében. Noha a miniszterelnököt nem a nép választja, hanem a Parlament, ám lehet (és lesz is bizonyosan!) szimbolikus jelentősége annak, hogy a „nép” személy szerint kit tart legalkalmasabbnak. Az öt induló közül MZP személye a legtitokzatosabb, Amerikában kapott „finom megmunkálást” máig sem beazonosítható, de sejthető erőktől. A feladata, hogy „támadhatatlan” legyen, és akár azok számára is „elfogadható”, akik az ellenzéki pártokat, a DK-t, a Jobbikot és a Momentumot egyaránt elutasítják. A globális főkonstruktőr, vagy inkább „fődestruktőr” megint kiváló munkát végzett, mert valóban MZP az, akivel a legnagyobb lenne az esélye az ellenzéknek. Ez a nyilván hamis „emberarcú” szociálliber